MEG-4 Felhasználói KéziKönyv

Üdvözöl a MEG-4, a Szabad és Nyílt Forráskódú virtuális fantasy konzol kézikönyve!

Indítás

Böngésződben

Ha nem akarsz semmit sem telepíteni, akkor csak látogasd meg a weboldalt, ahol egy böngésződbe ágyazott emulátor fut.

Telepítés

Menj a repóba és töltsd le az operációs rendszerednek megfelelő binárist.

Windows

1. meg4-i686-win-sdl.zip letöltése
2. csomagold ki a C:\Program Files mappába és kész!

Egy egy hordozható futtatható, semmilyen hagyományos telepítési eljárást nem igényel.

Linux

1. meg4-x86_64-linux-sdl.tgz letöltése
2. csomagold ki az /usr mappába és kész!

Alternatívaként letöltheted az Ubuntu vagy épp a RaspiOS deb csomagot is, amit aztán ezzel a paranccsal telepíthetsz:

sudo dpkg -i meg4_*.deb

Futtatás

Amikor elindítod a MEG-4 emulátort, automatikusan érzékeli a számítógéped nyelvét, és ha lehetséges, a saját nyelveden köszönt. Az első képernyő, ami fogad, a "MEG-4 Flopi Meghajtó" képernyő:

Csak húzd rá a flopilemezt a meghajtóra, vagy balklikkelj a meghajtón és megjelenik a fájlválasztó. Ezek a flopik sima PNG képek extra adatokkal, egy üres lemez például így néz ki:

Egyéb formátumok is támogatottak, lásd a fájlformátumok fejezetet bővebb infóért, hogy mik. Amint a flopi betöltésre került, a képernyő automatikusan átvált a játékképernyőre.

Alternatívaként leütheted itt az Esc gombot, hogy behozd a szerkesztő képernyőket, és nulláról elkészíts egy saját játékot.

Parancssori opciók

Windows alatt - helyett / karakterrel kezdődnek a kapcsolók (mert ez a Windows módi, például /n, /vv), ezt leszámítva minden kapcsoló és opció ugyanaz.

Kattints jobb-klikkel a meg4.exe-re, a felugró menüben válaszd a Parancsikon létrehozása menüpontot. Majd jobb-klikk az újonnan létrejött parancsikonon, és a felugró menüben válaszd a Tulajdonságok menüpontot.

meg4 [-L <xx>] [-z] [-n] [-v|-vv] [-s] [-d <mappa>] [flopi]

Fájlformátumok

Habár a beépített szerkesztők elég királyak, ennek ellenére a MEG-4 mindenféle formátum importját és exportját is támogatja, hogy segítse a tartalomkészítést, és ténylegesen szórakoztatóvá tegye a MEG-4 használatát.

Flopik

A MEG-4 a programokat "flopi"-kon tárolja. Ezek olyan képfájlok, amik egy igazi flopi lemezt ábrázolnak. Ilyen formátumban menthetsz a Ctrl+S leütésével, vagy a > Elment menüpont kiválasztásával (lásd interfész). Be fogja kérni a lemez feliratát, ami egyben a programod neve is lesz. Ilyen flopilemezek betöltéséhez üsd le a Ctrl+L-t, vagy csak simán húzd rá ezeket a képfájlokat a MEG-4 Flopi Meghajtóra.

Az alacsonyszintű specifikáció itt érhető el (angol nyelvű).

Projektformátum

Kényelmed érdekében van egy projektformátum is, ami egy tömörített zip a konzol adataival, benne kizárólag jólismert és általánosan támogatott formátumú fájlokkal, hogy a kedvenc programoddal vagy eszközöddel is módosíthasd őket. Ebben a formátumban való mentéshez válaszd a > ZIP Export menüpontot. A betöltéshez csak simán húzd rá az ilyen zip fájlt a MEG-4 Flopi Meghajtóra.

A benne lévő fájlok:

metainfo.txt

Sima szöveges fájl, a MEG-4 Förmver verziójával és a programod nevével.

program.X

A programod forráskódja, amit a kód szerkesztővel hoztál létre, sima szöveges fájl. Bármelyik szövegszerkesztővel módosíthatod. Exportáláskor a sorvégejelek CRLF-re fordítódnak, hogy Windowson is működjön, importáláskor pedig teljesen mindegy, hogy a sorvége NL vagy CRLF, mindkettő működik.

A forráskódnak egy speciális sorral kell kezdődnie, a #! karakterekkel, amiket a használt programozási nyelv neve követ, például #!c vagy #!lua. Ennek a nyelvkódnak meg kell egyeznie a kiterjesztéssel a fájlnévben, pl.: program.c vagy program.lua.

sprites.png

Egy indexelt, 256 x 256 pixeles PNG fájl, mind a 256 színnel és egyenként 8 x 8 pixeles 1024 szprájttal, amit a szprájt szerkesztőben csináltál. Ez a képfájl szerkeszthető a következő programokkal: GrafX2, GIMP, Paint stb. Importálásnál truecolor képek is betölthetők, ezek az alap MEG-4 palettára lesznek konvertálva, a legkissebb súlyozott sRGB távolság metódussal. Ez működik, de nem néz ki túl jól, ezért inkább azt javaslom, hogy eleve palettás képeket importálj be. Szprájtok beolvashatók még Truevision TARGA (.tga) képformátumban is, ha indexáltak és a méretük a megfelelő 256 x 256 pixeles.

map.tmx

A térkép szerkesztőben létrehozott térkép, olyan formátumban, ami használható a Tiled MapEditor programmal. Csakis CSV kódolt .tmx kerül mentésre, de importálásnál kezeli a base64 kódolt és tömörített .tmx fájlokat is (mindenfélét, kivéve zstd). Továbbá PNG és TARGA képek is használhatók betöltéskor, amennyiben indexáltak és a méretük megfelel az elvárt 320 x 200 pixelesnek. Az ilyen képek palettája nem használt, kivéve, hogy a szprájtbank szelektor értéke a paletta első elemének (0-ás index) alfa csatornájában tárolódik.

font.bdf

A betűkészlet, amit a betű szerkesztőben hoztál létre, olyan formátumban, amit sok program ismer, például xmbdfed vagy gbdfed. A módosításhoz nyilvánvalóan inkább a saját SFNEdit programomat ajánlom elsősorban, de a FontForge is tökéletesen megfelel a célnak. Betöltésnél az X11 Bitmap Distribution Format (.bdf) formátumon túl támogatott még a PC Screen Font 2 (.psfu, .psf2), Scalable Screen Font (.sfn), és a FontForge saját natív SplineFontDB (.sfd, csak a bitmapes változat) formátuma is.

sounds.mod

Az általad létrehozott hangeffektek, Amiga MOD formátumban. Lásd a zenesávokat alább. A zene nevének MEG-4 SFX-nek kell lennie.

Mind a 31 hullámminta ebben a fájlban tárolódik, a patternekből viszont csak az első, és abból is csak egy csatorna használt (64 hangjegy összesen).

musicXX.mod

A létrehozott zenesávok, Amiga MOD formátumban. Az XX szám a fájlnévben egy kétjegyű hexadecimális szám, ami a sáv számának felel meg (00-tól 07-ig). A zene nevének MEG-4 TRACKXX-nek kell lennie, ahol az XX ugyanaz a hexa szám, mint a fájlnévben. Rengeteg programmal lehet szerkeszteni ezeket a fájlokat, csak guglizz a "music tracker"-re, például MilkyTracker vagy OpenMPT, de az igazi retro életérzéshez ajánlom inkább a FastTracker II modernizált klónját, ami fut Linuxon és Windowson egyaránt.

A zenefájlok hullámmintáiból csak azok kerülnek betöltésre, amikre a zene kottája hivatkozik.

Egy hatalmas adatbázis található letölthető Amiga MOD fájlokkal a modarchive.org-on. De nem minden fájl .mod, amit letöltesz onnan (néhány .xm, .it vagy .s3m stb.); ezeket először be kell töltened egy trackerbe és .mod-ként lementeni.

Zenét be lehet még importálni MIDI fájlokból is, de ezek a fájlok csak a kottát tartalmazzák, az Amiga MOD fájlokkal ellentétben a hullámmintákat nem. A General MIDI Patch szabványosította azonban a hangszerkódokat, és a MEG-4 tartalmaz néhány alapértelmezett hangmintát ezekhez, de a helyszűke miatt nem épp a legjobb minőségűek, emiatt a saját hullámminták betöltése erősen ajánlott, ha MIDI fájlt akarsz importálni.

memXX.txt

A memóriaátfedők hexdumpjai (amik jellegükből adódóan bináris adatok). Itt az XX egy kétjegyű hexadecimális szám, 00-tól FF-ig, ami az átfedő számát jelenti. Maga a formátum egyszerű, ugyanaz, mint a hexdump -C kimenete, és sima szövegszerkesztővel módosítható. Importálásnál bináris fájlokat is elfogad, amennyiben a nevük memXX.bin. Például, ha szeretnél egy fájlt beágyazni a MEG-4 programodba, akkor csak nevezd át mem00.bin-re, húzd rá az emulátorra, és ezután bármikor betöltheted a programodban a memload funkció hívásával.

Egyéb formátumok

Általában a hullámminták automatikusan betöltődnek az Amiga MOD fájlokból, de a hangmintákat külön-külön is importálhatod és exportálhatod .wav (RIFF Wave 44100 Hz, 8-bit, mono) formátumban. Ezek szerkeszthetők például az Audacity programmal. Amennyiben az importálandó fájlneve dspXX.wav, ahol az XX egy hexadecimális szám 01 és 1F között, akkor a hullámminta az adott pozícióra töltődik be, egyébként az első szabad helyre.

Betölthetsz MEG-4 Színtémákat "GIMP Palette" fájlokból. Ezek sima szöveges fájlok, egy rövid fejléccel, és minden sorban piros, zöld és kék numerikus színértékekkel. Mindegyik színsor az interfész egy adott elemének színéért felelős, példának lásd a src/misc/theme.gpl alap téma definícióját. A témafájlok szerkeszthetők még vizuálisan a GIMP és a Gpick programokkal is.

Továbbá betölthetők PICO-8 kertridzsek (mindkét .p8 és .p8.png formátumban) valamint TIC-80 kertridzsek (mindkét .tic és .tic.png formátumban) is, de a beimportált forráskódot kézzel kell majd szerkesztened, mivel a címkiosztásuk és a függvényeik eltérnek a MEG-4-étől. De legalább a többi kelléked meglesz. A TIC-80 projektfurmátuma nem támogatott, mivel az ilyen fájlok felismerhetetlenek. Ha mégis ilyen fájlt szeretnél beimportálni, akkor előbb át kell konvertálnod a prj2tic programmal, ami megtalálható a TIC-80 forrás repójában.

Exportálni kertridzsekbe nem lehet, mivel a MEG-4 sokkal többet tud, mint a vetélytársai. Egyszerűen nincs hely minden MEG-4 funkciónak azokban a fájlokban.

Felhasználói bemenetek

Játékpad

Az első játékpad és joystick leképezésre kerül a billentyűzetre, és együtt működnek. Például nem számít, hogy a kontrolleren nyomod-e le a Ⓧ gombot, vagy a billentyűzeten a X billentyűt, mindkét esetben mind a játékpad lenyomott jelzője, mind a billentyű lenyomott jelzője beállításra kerül. A leképezés megváltoztatható szkenkódok MEG-4 memóriába írásával, bővebb infóért lásd a memóriatérkép fejezetet. Az alapértelmezett leképezés a kurzornyilak az irányok ◁, △, ▽, ▷; a Szóköz az Ⓐ elsődleges gomb, a C a Ⓑ másodlagos gomb és az X az Ⓧ, Y az Ⓨ. A Konami Kód is működik (lásd KEY_CHEAT szkenkód).

Mutató

A koordináták és az egérgombok lenyomott állapota könnyedén lekérdezhető a MEG-4 memóriájából. A görgetés (mind a függőleges, és ha van, vízszintes támogatott), úgy van kezelve, mintha fel / le vagy balra / jobbra egérgombok lennének.

Billentyűzet

A kényelmed érdekében számos gyorsbillentyűvel és beviteli metódussal szolgál.

Billentyűkombináció	Leírás
GUI	Vagy Super, néha logó van rajta. UNICODE kódpont beviteli mód.
AltGr	A szóköztől jobbra lévő Alt billentyű, Kompozit beviteli mód.
Alt+U	Ha a billentyűzeteden nem lenne GUI gomb, ez is UNICODE kódpont beviteli mód.
Alt+Space	Kompozit vésztartalék, az AltGr gomb nélküli billentyűzetehez.
Alt+I	Ikon (emoji) beviteli mód.
Alt+K	Katakana beviteli mód.
Alt+J	Hiragana beviteli mód.
Alt+A	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, & (ampersand).
Alt+H	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, # (hashmark).
Alt+S	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, $ (dollar).
Alt+L	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, £ (pound).
Alt+E	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, € (euro).
Alt+R	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, ₹ (rupee).
Alt+Y	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, ¥ (yen).
Alt+N	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, 元 (yuan).
Alt+B	Ha nem lenne a billentyűzeten ilyen gomb, ₿ (bitcoin).
Ctrl+S	Flopi mentése.
Ctrl+L	Flopi betöltése.
Ctrl+R	Programod futtatása.
Ctrl+⏎Enter	Teljesképernyős mód váltogatása.
Ctrl+A	Mindent kijelöl.
Ctrl+I	Kijelölés megfordítása.
Ctrl+X	Kivágás, másolás vágólapra majd törlés.
Ctrl+C	Másolás vágólapra.
Ctrl+V	Beillesztés vágólapról.
Ctrl+Z	Visszavonás.
Ctrl+Y	Újrabeillesztés.
F1	Beépített súgó oldalak (a kézikönyv API Referencia fejezete, lásd interfész).
F2	Kód Szerkesztő
F3	Szprájt Szerkesztő
F4	Térkép Szerkesztő
F5	Betű Szerkesztő
F6	Hangeffektek
F7	Zenesávok
F8	Memóriaátfedők
F9	Vizuális Szerkesztő
F10	Debuggoló
F11	Teljesképernyős mód váltogatása.
F12	Képernyő mentése meg4_scr_(unix időbélyeg).png néven.

UNICODE Kódpont beviteli mód

Ebben a módban hexa számok adhatók meg (0-tól 9-ig és A-tól F-ig). Ahelyett, hogy külön-külön vinné be ezeket a gombokat, az általuk leírt kódpontot viszi be, mintha az a billentyűzeten egy különálló gomb lett volna. Például a következő sorozat GUI, 2, e, ⏎Enter egy pontot . visz be, mivel a U+0002E kódpont az a . pont karakter.

Ez a beviteli mód automatikusan kilép bevitel után.

Kompozit mód

Kompozit módban ékezet, kettőspont, hullám, hurok stb. adható a karakterekhez. Például a következő sorozat AltGr, a, ' egy á-t, vagy az AltGr, s, s egy ß-t, míg az AltGr, c, , egy ç-t, stb. eredményez. Használható a Shift a betűvel együtt, hogy a nagybetűs formát adja végeredményül.

Ez a beviteli mód automatikusan kilép bevitel után.

Ikon mód

Ikon módban olyan speciális ikon karakterek vihetők be, amik az emulátor bevitelét ábrázolják (például a következő sorozat Alt+I, m egy 🖱 egér (mouse) ikont, vagy az Alt+I, a a játékpad Ⓐ gombjának ikonját) valamint emoji ikonokat ábrázolnak (például Alt+I, ;, ) egy 😉 karaktert fog bevinni, míg az Alt+I, <, 3 egy ❤ karaktert eredményez).

Ez a beviteli mód aktív marad bevitel után is, üss Esc gombot a normál beviteli módhoz való visszatéréshez.

Katakana és Hiragana mód

Hasonló az ikon módhoz, de itt a kiejtett hangok Romaji betűit kell beírni egy ázsiai karakterhez. Például a következő sorozat Alt+K, n, a, n, i, k, a úgy értelemződik, mint három hang, ezért három karaktert fog bevinni, ナニヵ. Továbbá az írásjelek is úgy működnek, ahogy elvárjuk, például az Alt+K, . a japán teljes állj 。 karaktert illeszti be.

Használható a Shift az első betűvel együtt, hogy a végeredmény a nagybetűs változat legyen, például Alt+K, Shift+s, u eredménye ス és nem ㇲ.

Ez a beviteli mód aktív marad bevitel után is, üss Esc gombot a normál beviteli módhoz való visszatéréshez.

Interfész

Játékképernyő

Alapból a játékképernyő fogad, ahol a programod fut (illetve a MEG-4 Flopi Meghajtó, ha nincs betöltve program). Ha ezen a képernyőn leütöd az Esc gombot, akkor átvált szerkesztő módba.

Szerkesztő képernyők

Ha bármelyik szerkesztő képernyőn ütsz Esc-et (nincs újrafordítás) vagy nyomsz Ctrl+R-t (újrafordítja a programodat), akkor visszakerülsz a játékképernyőre.

Minden szerkesztő témázható, az egész felület átszínezhető, csak rá kell húzni egy GIMP Palette fájlt a képernyőre. Bővebben lásd az egyéb formátumok fejezetet.

Minden szerkesztőnél felül látható a menüsor. Ha itt a ikonra kattintasz, egy felugrómenü fog megjelenni, ahonnan különböző funkciók érhetők el, bár a legtöbb gyorsbillentyűvel is behozható (lásd billentyűzet). Ugyancsak innen érhetők el a súgó oldalai, habár ez is ugyancsak mindig behozható bármelyik szerkesztőben az F1 leütésével.

Súgó oldalak

A súgó oldalain a hivatkozások kattinthatók, és a Backspace leütésével visszalép egy oldalt az oldaltörténetben. Ha az oldaltörténet üres, akkor a Tartalomjegyzéket hozza be. A súgó kivétel a szabály alól, mert itt az Esc leütése nem a játékképernyőt hozza be, hanem visszavisz arra a képernyőre, ahonnan a súgót behoztad.

Kereséshez kattinthatsz a menüben fent jobbra a keresődobozra, vagy csak kezd el gépelni, amire keresni szeretnél.

A beépített súgó igazándiból egy nagyon egyszerű MarkDown megjelenítő, és pontosan ugyanazokat a fájlokat jeleníti meg, amikből ez a kézikönyv is generálódott (de a kézikönyv, amit épp olvasol, jóval több fejezet tartalmaz, a beépített súgóból csak az API referencia érhető el).

Kód Szerkesztő

Kattints a ceruza ikonra (vagy F2) a program forráskódjának írásához.

A kód három alrészből áll, az egyiken szövegesen tudod a forráskódot szerkeszteni (ez), a Vizuális Szerkesztőben ugyanezt struktrogrammokkal teheted meg, a programod gépi kódú megfelelőjét pedig a debuggolóban láthatod.

Itt az egész felület egy nagy forráskód szerkesztő felület. Alul látható a státuszsor, az aktuális sor és oszlop értékekkel, valamint a kurzor alatti karakter UNICODE kódpontjával, továbbá ha épp egy API funkció paraméterei között áll a kurzor, akkor egy gyorssúgóval a paraméterek listájáról (ami érvényes minden programozási nyelv esetén).

Programozási nyelv

A programnak egy speciális sorral kell kezdődnie, az első két karakter #!, amit a használni kívánt nyelv kódja zár. Az alapértelmezett a MEG-4 C (az ANSI C egyszerűsített változata), de több nyelv is a rendelkezésedre áll. A teljes listát balra, a tartalomjegyzékben a "Programozás" címszó alatt találod.

Felhasználói funkciók

A választott nyelvtől függetlenül van két funkció, amit neked kell implementálni. Nincs paraméterük, sem visszatérési értékük.

• setup funkció elhagyható, és csak egyszer fut le, amikor a programod betöltődik.
• loop funkció kötelező, és mindig lefut, amikor egy képkocka generálódik. 60 FPS (képkocka per másodperc) mellett ez azt jelenti, hogy a futására 16.6 milliszekundum áll rendelkezésre, de ebből a MEG-4 "hardver" elvesz 2-3 milliszekundumot, így 12-13 ezredmásodperced marad, amit a függvényed kitölthet. Ezt lekérdezheted a performancia számláló MMIO regiszterből, lásd memóriatérkép. Ha ennél tovább tart a loop funkció futása, akkor a képernyő töredezni fog, és az emulátor kevésbé lesz reszponzív, mint lenni szokott.

Plusz billentyűkombók

A normál billentyűkön és beviteli módokon túl (lásd billentyűzet), a kódszerkesztéskor még ezek is elérhetők:

A menüből ugyancsak eléhető a keresés, következő, sorraugrás, visszavonás, újrabeillesztés, valamint a könyvjelzők és funkciók definíciójának listája is.

Szprájt Szerkesztő

A bélyegző ikonra kattintva (vagy F3) jön elő a szprájtok szerkesztése.

Az itt szerkesztett szprájtokat az spr paranccsal jelenítheted meg, illetve ezeket használva a dlg egy dialógusablakot generál, az stext pedig szöveget ír ki.

A szerkesztőnek három fő mezője van, kettő felül, egy pedig alul.

Szprájt Szerkesztő Mező

Balra fent van a szerkesztő mező. Itt tudod módosítani a szprájtot. A elhelyezi a kijelölt pixelt a szprájton, míg a törli őket.

Szprájtválasztó

Jobbra mellette látható a szprájtválasztó. Az a szprájt, amit itt kiválasztasz lesz szerkeszthető balra. Egyszerre több egymásmelletti szprájt is kiválasztható, és ilyenkor egyszerre, együtt szerkesztheted őket.

Paletta

Alul helyezkedik el a pixel paletta. Az első elem nem módosítható, mert az a törlésre van fenntartva. Ha azonban bármelyik másik pixelt választod, akkor a gomb a színpaletta ikonnal aktívvá válik. Erre kattintva felugrik a HSV színválasztó ablak, ahol megadhatod a kiválasztott palettaelem színét.

Az alapértelmezett MEG-4 paletta 32 színt használ a DawnBringer32 palettáról, 8 szürkeárnyalatot, valamint 6 x 6 x 6 piros, zöld, kék átmenetkombinációt.

Eszköztár

A szerkesztőmező alatt található az eszköztár a gombokkal. Ezekkel könnyedén módosíthatod a szprájtot, eltolhatod különböző irányokba, elforgathatod órajárással megegyező irányban, tükrözheted, stb. Ha van aktív kijelölés, akkor ezek az eszközök csak a kijelölt pixelekre hatnak, egyébként az egész szprájtra. A forgatáshoz úgy kell kijelölni, hogy a kijelölés ugyanolyan magas legyen, mint széles különben a forgatás nem fog működni.

A kitöltés csak a szomszédos, azonos színű pixelekre vonatkozik, hacsak nincs kijelölés. Kijelöléssel a teljes kijelölt terület kitöltésre kerül, függetlenül attól, hogy milyen pixelek lettek kijelölve.

Kijelölések

Kétfajta kijelölés van: doboz és varázspálca. Az előbbi négyzet alakban jelöl ki, utóbbi minden szomszédos, azonos színű pixelt kijelöl. A Shift lenyomva tartásával bővíthető a kijelölés, míg a Ctrl lenyomva tartásával kivághatsz a kijelölésből, és csökkentheted.

A Ctrl+A lenyomásával minden kijelölődik, a Ctrl+I pedig invertálja (megfordítja) a kijelölést, azaz ami eddig nem volt kijelölve, az ki lesz, ami meg ki volt, az nem lesz.

Amikor van aktív kijelölés, akkor a Ctrl+C lenyomásával a kijelölt terület a vágólapra másolható. Később lenyomhatod a Ctrl+V gombokat a beillesztéshez. A beillesztés pontosan úgy működik, mint a festés, csak itt egy pixel helyett a vágólapod tartalma egy nagy ecset lesz. Érdemes megjegyezni, hogy a vágólapra másolt üres pixelek is az ecset részét képezik. Ha nem szeretnéd, hogy az ecset töröljön, akkor csak a nem üres pixeleket jelöld ki (használhatod a Ctrl+ kombót az üres pixelek kijelölésének megszüntetéséhez) a vágólapra másolás előtt, így az üres pixelek nem kerülnek a vágólapra, és emiatt az ecsetben sem fognak megjelenni.

Térkép Szerkesztő

A kirakós ikonra kattintva (vagy F4) felhozza a térkép szerkesztőt. Itt egy térképen helyezheted el a szprájtokat.

Az itt összerakott térképet (vagy egy részét) a map illetve a maze (lásd alább) paranncsal tudod megjeleníteni a képernyőn.

A térkép különleges abból a szempontból, hogy egyszerre csak 256 különböző szprájtot képes megjeleníteni a összes rendelkezésre álló 1024 szprájtból. Minden szprájtbank esetén a legeslegelső szprájt fenn van tartva a "nincs térképelem" számára, így a 0-ás, 256-os, 512-es valamint a 768-as szprájt nem használható a térképen.

Térkép Szerkesztő Mező

Felül a nagy részen láthatod és szerkesztheted a térképet. Egy nagy térképként látszik, 320 oszloppal és 200 sorral. Használhatod a nagyítás és kicsinyítés gombokat az eszköztáron, vagy az egérgörgőket is a nagyításhoz. A jobb egérgombot lenyomva tartva és az egeret mozgatva tologathatod a térképet, vagy használhatod a görgetőket is jobbra illetve alul.

A balklikkel szprájtokat helyezhetsz el a térképen. A legelső szprájt kiválasztásával lehet törölni a térképen (a jobb egérgomb itt nem töröl, hanem mozgatja a térképet).

Eszköztár

A térképszerkesztő mező alatt található az eszköztár, ugyanaz, mint a szprájt szerkesztő képernyőn, ugyanazokkal a funkciókkal és ugyanazokkal a gyorsgombokkal (csak itt használhatók szprájtminták is, lásd alább). Az eszközgombok mellett vannak a nagyítás és kicsinyítés gombok, ezek után pedig a térképválasztó. Ez utóbbi a térkép szprájtbankját választja (de csak a szerkesztőben. Amikor a programod fut, akkor a 0007F címen lévő bájtot kell állítani a bankok váltásához, lásd Grafikus Feldolgozó Egység).

Szprájtpaletta

A gomboktól jobbra helyezkedik el a szprájtválasztó paletta, ahol kiválaszthatod, melyik szprájttal akarsz rajzolni. Amint korábban már megjegyeztük, a paletta legelső eleme minden 256-os szprájtbankból nem használható, az a "nincs térképelem" számára van fenntartva. Ha törölni szerenél a térképen, akkor válaszd ezt az első elemet, és "rajzolj" azzal.

A szprájtszerkesztővel ellentétben (ahol csak egyetlen színt választhatsz a palettáról), itt, a térképen több, egymásmelleti szprájt is kiválasztható a palettáról egyszerre. Festéskor mindet rá fogja tenni a térképre, (pont úgy, mintha a beillesztést használnád), ezen kívül a kitöltés is ecsetként fogja használni őket, egy nagy, többszprájtos mintával kitöltve a kijelölt területet.

Sőt, mi több, a kitöltésnél Shift+-el kattintva, véletlenszerűen fog választani a kijelölt szprájtok közül. Például, tegyük fel, hogy van 4 féle különböző szprájtod fákkal. Ha kijelölöd öket, majd kitöltöd az erdőnek szánt részt a térképen, akkor ezek a szprájtok libasorban, egymásután ismételve kerülnek elhelyezésre, ami nem néz ki túl jól erdőként. Viszont ha lenyomva tartod a Shift-et, miközben a kitöltéssel kattintasz, akkor minden mezőhöz véletlenszerűen választ egyet a kijelölt 4 fa-szprájt közül, ami már sokkal inkább néz ki igazi erdőnek.

3D-s útvesztő

A térkép 3 dimenziós labirintusként is megjeleníthető a maze funkcióval. Ehhez a teknőc pozícióját és irányát használja fel, mint a játékos nézőpontját az útvesztőre, de hogy a csempén belüli pozicíókat is kezelni tudja, a teknőc koordinátái ilyenkor 128-al fel vannak szorozva (eredetileg 8-at használtam, hogy egyezzen a térkép pixelszámával, de a mozgás túl darabos volt úgy). Tehát például a (64,64) a térkép bal felső mezőjének közepét jelenti, a (320,192) pedig a harmadik oszlop második sor közepe.

Itt a scale nagyítás paraméter is másképp értelmeződik: amikor 0, akkor a labirintus 32 x 8 csempét tud használni, ahogy az a szprájtpalettán látszik, csempénként egy szprájt, 8 x 8 pixel méretben. Ha 1, akkor viszont 16 x 16 csempét, ahol minden csempe 2 x 2 szprájt, tehát 16 x 16 pixel méretű. 3 esetén 4 x 4 fajta csempéd lehet, azaz összesen 16 féle, mindegyik 64 x 64 pixeles. Ebben az esetben a térkép ezeket a nagyobb csempéket választja, ezért a csempe sorszáma és a szprájt sorszáma csak akkor egyezik meg, ha a nagyítás értéke 0. Például ha a térképen az 1-es id van és a nagyítás is 1-es, akkor az 1-es szprájt helyett ez a 2-es, 3-as, 34-es, 35-ös szprájtokat jelenti.

Csempe id 1 scale 0 esetén      Csempe id 1 scale 1 esetén
+---+===+---+---+-              +---+---+===+===+-
|  0|::1|  2|  3| ...           |  0|  1|::2|::3| ...
+---+===+---+---+-              +---+---+===+===+-
| 32| 33| 34| 35| ...           | 32| 33|:34|:35| ...
+---+---+---+---+-              +---+---+===+===+-

Ettől függetlenül a térképre az 1-es szprájtot kell a palettáról elhelyezned, hogy ezeket a szprájtokat kapd. Szokás szerint a 0-ás csempe a nincs térképelemet jelenti.

Ha a sky (ég) paraméter meg van adva, akkor az a csempe, mint a labirintus mennyezete lesz megjelenítve. Másrészről a grd (ground, föld) csak ott jelenik meg talajként, ahol nincs térképelem megadva. A csempeazonosítókat zónákra oszthatod híváskor, ettől függ, hogy az adott csempe miképp jelenik meg (talaj, fal vagy szprájt). Minden olyan csempe, ami a wall-nál nagyobb vagy azzal egyenlő, nem lesz átjárható, és olyan kockaként jelenik meg, ahol a csempe szprájtjai kerülnek a kocka oldalaira, átlátszóság nélkül. Azok a csempék, amik nagyobbak vagy egyenlőek az obj-ban (tárgy) megadottnál, szintén átjárhatatlanok lesznek, de ezek megfelelőre méretezett 2D-s szprájtként jelennek meg, arccal mindig a játékos (a teknőc pozíciója) felé fordulva, és ezeknél értelmezett az alfa csatorna, szóval a falakkal ellentétben a tárgyak lehetnek átlátszóak.

Hozzáadhatsz nem játékos karaktereket (illetve további tárgyakat) is a labirintushoz a térképtől függetlenül (egy int tömbben, ami x, y, csempe id hármasokat tartalmaz, a koordináták 128-al felszorozva). Ezek mind átjárhatóak lesznek, és pont úgy jelennek meg, mint a tárgy szprájtok; az ezekkel való ütközést, mozgatásukat és minden egyebet neked kell implementálni a játékodban. A maze parancs csupán megjeleníti ezeket. Annyi szívességet azonban megtesz neked, hogyha az adott NJK direktben látja a játékost akkor a tömbben a csempe id legmagasabb 4 bitjét beállítja. Hogy melyiket, az a kettejük távolságától függ: a legmagasabb bit (0x80000000) azt jelzi, közelebb vannak, mint 8 térképmező, a következő bit (0x40000000) azt, hogy közelebb, mint 4 mező, a következő (0x20000000) azt, hogy közelebb, mint 2 mező, és végül a legutolsó bit (0x10000000) azt, hogy ugyanazon vagy szomszédos térképmezőn állnak.

Mindezeken felül ez a parancs gondoskodik a labirintusban való navigálásról is, a ▴ / △ előre mozgatja a teknőst, a ▾ / ▽ hátra; a ◂ / ◁ balra fordul, a ▸ / ▷ jobbra fordul (a játékpad billentyűzetkiosztása megváltoztatható, lásd memóriatérkép). Az összes többi játékpad gomb lekezelése és az interakciók kivitelezése a játékodtól függ, így a Te feladatod leprogramozni ezeket, a maze csak a játékos mozgatásában és a falakkal való ütközésben segít.

Betű Szerkesztő

Kattints a betű ikonra (vagy F5) a betűkészlet módosításához.

Az itt szerkesztett betűtípust fogja használni, amikor a width megméri a szöveg méretét, és amikor a text paranccsal kiírsz.

Ennek az oldalnak az elrendezése hasonló, mint a szprájt szerkesztő. Balra található a glifszerkesztési terület, jobbra pedig a glifválasztó. (A glif egy adott betű, azaz UNICODE kódpont megjelenített alakja).

Glifszerkesztő

Elég egyszerű, balklikk beállítja a kinézetet (előtér), a pedig törli (háttér).

Glifválasztó

Kereshetsz UNICODE kódpontra, de ha csak leütsz egy billentyűt, akkor a glifválasztó a glifjére fog ugrani. Ha a billentyűzeten nincs meg valamelyik gomb, akkor a szokásos beviteli módok is használhatók, lásd billentyűzet.

Eszköztár

Az elérhető eszközök itt szűkösebbek, eltolás, forgatás és tükrözés van csak, nincsen kijelölés. De a glifválasztóban a kimásolás (Ctrl+C) és a beillesztés (Ctrl+V) a megszokott módon működik.

Hangeffektek

A hangszoró ikonra kattinva (vagy F6) szerkeszthetők a hangeffektek.

A hangeffekteket a programodból az sfx paranccsal tudod megszólaltatni.

Balra található a hanghullám szerkesztő és az eszköztára, jobbra a hangeffekt választó, alattuk pedig a hangeffekt szerkesztő.

Effektválasztó

Jobbra látható a hangeffektek listája, mind hangjegyként ábrázolva (technikailag minden hangeffekt egy hangjegy, konfigurálható hanghullámmal és speciális effekt opciókkal). A kívánt hangeffektre kattintva a listában az szerkeszthetővé válik.

Effektszerkesztő

Alul a zongora, pontosan úgy néz ki, és úgy is műküdik, mint a zenei sávok hangjegyszerkesztője, csak pár opcióval kevesebb. Bővebb infót és a billentyűzetkosztást ott találod.

Hanghullám eszköztár

Alapból a hanghullám nem módosítható, csak azt mutatja, hogy melyik hullámot használja az aktuális hangeffekt. Rá kell kattintani a lakat ikonos gombra, hogy szerkeszthetővé váljon (de persze előbb győzödj meg róla, hogy a hangeffektednek választottál ki hullámmintát).

Amikor a lakat nyitva, akkor a hangmintára kattintva módosítani lehet azt.

Az eszköztárat használva állítható a finomhangolás (-8-tól 7-ig), a hangerő (0-tól 64-ig) és az ismétlés. Az ismétlés gombra kattintva az lenyomva marad, ilyenkor kijelölhetsz egy "loop" részt a hullámból. Ezután amikor a hanghullám egyszer végig lejátszódik, utánna a kijelölt rész elejére fog ugrani, és onnan veszi a mintákat a végtelenségig ismételve a kijelölt részt.

A kényelmed kedvéért van még 4 alapértelmezett hanghullám generáló, egy gomb az alapértelmezett hullámminta betöltésére a soundfontból (amit a General MIDI is használ) és mindenféle eszköz a hullám hosszának állításához, forgatásához, növeléséhez, kicsinyítéséhez, negálásához, tükrözéséhez stb. Az utolsó előtti gomb a végtelenségig játsza a hanghullámot az épp aktuális beállításaival (akkor is, ha nincs loop megadva).

Végezetül a legutolsó gomb, az Export kiexportálja a hanghullámot RIFF Wave formátumban. Ezt szerkesztheted egy külsős programmal, majd a visszatöltéshez csak húzd rá a módosított fájlt a MEG-4 ablakára.

Zenesávok

Kattints a hangjegy ikonra (vagy F7) a zenék szerkesztéséhez.

Az itt szerkesztett zenesávokat a programodban a music paranccsal tudod lejátszani.

Látni fogsz öt oszlopot, és alul egy zongorát.

Sávok

Balra az első oszlopban lehet kiválasztani, melyik zenei sávot szeretnénk szerkeszteni.

A sávválasztó alatt látszanak a DSP státusz regiszterek, de ez a blokk csak akkor kel életre, ha folyamatban van a lejátszás.

Csatornák

Mellette négy hasonló oszlop található, mindegyikben hangjegyek. Ez az a négy csatorna, amit a zenelejátszó egyidejűleg képes megszólaltatni. Ez hasonló a kottához, bővebb infóért lásd a General MIDI fejezetet alább.

Hangjegyszerkesztő

A csatornák alatt látható a hangjegyszerkesztő, néhány gombbal balra és egy nagy zongorával jobbra.

A hangjegyeknek három részük van, az első a hangmagasság (a szerkesztőben felül), ami újabb három alrészből áll. Az első a hang maga, mint pl. C vagy D. Aztán a - karakter ha egészhang, illetve # félhangok esetében. A harmadik rész pedig simán az oktáv, 0-tól (legmélyebb) 7-ig (legmagasabb). A 440 Hz normál zenei A hang például ezért úgy van írva, hogy A-4. A zongora segítségével könnyedén választhatsz hangmagasságot.

A hangmagasság után következik a korábban említett hangszer (a hangjegy középső része), ami a kívánt hullámmintát választja ki, 01-től 1F-ig. A 0-ás érték ..-ként jelenik meg, és azt jelenti, használd a korábban beállított hangmintát tovább.

Végezetül adhatsz speciális effekteket a hangjegyhez (a hangjegy utolsó része), mint például arpeggio (akkordként szólal meg), portamento, vibrato, tremolo stb. A teljes listát megtalálod a memóriatérképnél. Ennek van egy numerikus paramétere, ami általában azt jelenti, hogy "mennyire". Három hexa számként jelenik meg, ahol az első az effekt típusa, a maradék kettő pedig a paraméter, vagy pedig ... ha nincs beállítva. Például a C00 azt jelenti, állítsd a hangerőt nullára, azaz némítsd el a csatornát.

Billentyűzet

1. hullámminta választók
2. effekt választók
3. oktáv választók
4. zongora klaviatúra

Fontos megjegyezni, hogy nem minden funkciónak van gyorsbillentyűje. Például 31 hullámmintád lehet, de csak az első 20 érhető el gyorsgombokkal. Ugyanígy effektekből is nagyságrendekkel több van, mint ahánynak gyorsgombja van.

General MIDI

Zenék (legalábbis a kottáik) importálhatók MIDI fájlokból. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, amikor egy klasszikus zenei kottát számítógépen tárolnak digitalizált formában, akkor ahhoz a MIDI formátumot használják. Namost ezek alkalmasak egy hangszerhez vagy akár egy komplett zenekarnak is, szóval sokkal több mindent tudnak tárolni, mint amire a MEG-4 képes, emiatt

Mielőtt továbbmennék, muszáj ejteni pár szót a kifejezésekről, mivel sajnálatos módon a MIDI specifikáció és a MEG-4 is ugyanazt a nevezéktant használja - csak épp tök mást értenek alatta.

• MIDI dal: egy .mid fájl (az SMF2 formátum nem támogatott).
• MIDI sáv: egy sor a klasszikus kottán.
• MIDI csatorna: csak azért létezik, mert a MIDI-t idióták alkották, akik azt hitték, jó poén mindent egy sávba zsúfolni amikor a fájlokat mentik, egyébként pontosan és egy-az-egyben ugyanaz, mint a sáv. 16 ilyened lehet.
• MIDI hangszer: egy kód (amit a General MIDI Patch szabványosított), ez írja le, hogy melyik hangszert használja egy adott csatorna (kivéve, ha az a 10-es csatorna, ne is kérdezd miért), összesen 128 féle hangszerkód van belőle.
• MIDI hang: egy hang, C a -1. oktávontól a G a 9. oktávonig tartományban, 128 különböző hangjegy összesen.
• MIDI konkurrens hangok: azon hangok száma, amik egyszerre szólhatnak egy adott pillanatban. Mivel 16 csatorna és 128 hangjegy van a MIDI-ben, így ez 2048.
• MEG-4 sáv: egy dal, ezekből 8 lehet összesen.
• MEG-4 minta: a hulláminta mint PCM adatok sorozata, megfeleltethető a hangszereknek, összesen 31 ilyened lehet.
• MEG-4 csatorna: azon hangok száma, amik egyszerre szólhatnak egy adott pillanatban, ez 4.
• MEG-4 hang: egy hang, C a 0. oktávontól a B a 7. oktávonig tartományban, 96 különböző hangjegy összesen.

A félreértések elkerülése végett csakis egy MEG-4 sávról lesz szó, és a továbbiakban a "sáv" a MIDI csatornákat jelenti, a "csatorna" pedig a MEG-4 csatornáit.

Hangszerek

Ami a hangszereket illeti, összesen 16 család van, 8 hangszerrel mindegyikben. A MEG-4 nem tud ilyen sok, 128 különböző hullámmintát tárolni, ezért családonként csak kettőt rendel hozzá (a 15. és 16. család a speciális effekteké, nem használt):

Általánosítva, a General MIDI hangszerből a (patch - 1) / 4 + 1-dik soundfont hullámminta lesz.

Fontos megjegyezni, hogy a MEG-4 dinamikusan osztja ki a hullámmintákat, szóval ezek a számok a soundfontbeli hullámok sorszámai. Ha például a MIDI fájlod csak két hangszert használ, zongorát és elektromos gitárt, akkor a zongora kerül az 1-es hullámhelyre, és a gitár a 2-esre. Előre betölthetsz minden hangmintát a soundfontból a hangeffektek szerkesztőben, ekkor a beimportált MIDI fájlod pontosan ezeket a hullám sorszámokat fogja használni.

Kották

A MEG-4 mintái megfeleltethetők a klasszikus zenei kottának, de amíg a klasszikus kottán az idő balról jobbra halad és egy MIDI sáv csak egy hangszert jelenhet, addig a MEG-4 kottán az idő fentről lefelé halad és szabadon változtathatod, egy adott csatorna mikor melyik hullámot használja. Itt egy konkrét példa (a General MIDI specifikációból):

Balra három sávunk van, Electric Piano 2 (elektromos zongora), Harp (hárfa) és Bassoon (fagott). Az első hangjegy, amit le kell játszani a fagotton, mindjárt két hangjegy egyszerre. Vegyük észre a kottán a basszuskulcsot, így ezek a hangok a C a 3. oktávon és C a 4. oktávon, és mindkettő 4 negyedes, azaz teljes egész hangok.

Jobbra van a MEG-4 kotta megfelelője. Az első sorban látható ez a két fagott hang: C-3 az első csatornán és C-4 a másodikon. A minta 12 (hexa, feltéve, hogy a soundfontot előre betöltöttük kézzel, egyébként a szám más lenne) az oboa hullámmintát választja, ami nem igazán fagott, de ez a legközelebbi, amink van a soundfontban. A C30 rész jelenti a gyorsulást, amivel megszólaltatják a hangot, ez nálunk megfeleltethető a hangerőnek (minnél erősebben csapsz egy zongora billentyűre, annál hangosabb lesz a hangja). A MEG-4 hangonkénti hangereje 0-tól (csend) 64-ig (40 hexában, teljes hangerő) terjed. Ezért a 30 hexában a teljes hangerő 75%-a.

A következő lejátszandó hang a hárfán található, negyed hanggal a fagott után, G a 4. oktávon és 3 negyedig tart. A MEG-4 kottán ezt G-4-ként látod, a negyedik sorban (mivel akkor kezdődik), és mivel az 1-es 2-es csatornán még szól a fagott, ezért a 3-as csatornán. Ha ezt a hangot az 1-es vagy 2-es csatornára raktuk volna, akkor a csatornán épp lejátszott hang elhallgatott volna, és lecserélődött volna az újra. A minta itt a 0C (hexában), ami a zenekari hárfa hullámmintáját jelenti.

Az utolsó hang a legelső MIDI sávon található, félhanggal az indulás után kezdődik, egy E az 5. oktávon és 2 negyedes, azaz félhangnyi időtartamú. Mivel félhanggal később kezdődik, ezért az E-5-öt a 8. sorban találod, és mivel már van három hangunk amik még tartanak, ezért a 4. csatornára került. A minta 02 jelentése válaszd az elektromos zongorát, ami nem ugyanaz, mint a MIDI Electric Piano 2, de elég közel áll hozzá.

Namost van két egész hangunk, egy háromnegyedes és egy feles; ezek rendre a sáv elején, negyeddel később illetve fél hanggal később kezdődtek. Ez azt jelenti, hogy mindnek egyszerre kell, hogy vége legyen. Ezt a 16. sorban (10 hexában) láthatod, minden csatornán van egy C00 "állítsd a hangerőt 0-ra" parancs.

Tempó

A MIDI suttyomban 120 BPM-et (beat per minute, percenkénti ütésszám) feltételez, és csak egy negyedhang osztót ad meg. Aztán megadhatja a negyedhang hosszát milliomodmásodpercekben, vagy nem. A lényeg, hogy bonyolult, és nem minden kombináció fordítható át értelmesen a MEG-4-re. Az importálót úgy írtam meg, hogy eldobja a felhalmozódó kerekítési hibákat, és csakis a két egymásutáni hang relatív időközével foglalkozik. Emiatt a MEG-4 dal tempója sosem lesz pontosan ugyanaz, mint a MIDI dalé, de nagyon hasonlóan kell szólnia, és túlságosan eltérnie sem szabad tőle.

A MEG-4 tempója sokkal egyszerűbb. Fixen 3000 tikked van percenként, és az alapértelmezett tempó 6 tikk soronként. Ez azt jelenti, hogy 125 BPM-hez minden negyedik sorba kell hangjegyeket rakni (mivel 3000 / 6 / 4 = 125). Ha a tempót átállítod (lásd Fxx parancs) ennek a felére, 3 tikkre soronként, akkor minden sor fele annyi ideig fog kitartani, ezért 250 BPM-et kapsz ha minden negyedik sort használod. 3-as tempó mellett minden nyolcadik sorba kell a hangjegyeket rakni a 125 BPM-hez. Ha a tempót 12-re állítod, akkor minden sor kétszer annyi ideig fog tartani, ezért minden negyedik sor 62.5 BPM-et jelent, és minden második sort kell használni a 125 BPM-hez. Remélem világos.

Ez csak azt állítja, hogy mikortól szólaljon meg egy hang, és teljesen független attól, hogy az mennyi ideig fog szólni. Ez utóbbihoz vagy egy új hangot kell használnod ugyanazon a csatornán, vagy pedig egy C00 "állítsd a hangerőt 0-ra" effektet, pont annál a sornál, amikor a hangot el akarod vágni. Ha e kettő között átállítod a tempót, az nem fogja a hangot befolyásolni, csakis azt, hogy meddig szóljon (mivel másik időpontban fogja elérni azt a sort, amiben a kikapcsolás van).

Azonban a hangok akkor is elhalnak, ha a hullámmintájuk véget ér. Hogy ez mikor következik be, az függ a hangmagasságtól és a minták számától is (a C-4 hangmagasság tikkenként 882 mintát kell küldjön a hangszóróra). Van azonban egy trükk: a hullámmintán megadhatsz egy ún. "loop"-ot, ami azt jelenti, miután minden minta elfogyott, akkor a kijelölt tartományt fogja ismételni a végtelenségig (szóval mindenképp el kell vágnod, kölönben a hang tényleg sosem fog elhallgatni).

Memóriaátfedők

Kattints a RAM ikonra (vagy F8) a memóriaátfedők szerkesztéséhez.

Az átfedők nagyon hasznosak, mivel lehetővé teszik, hogy a RAM bizonyos része több különböző, egymást átfedő adatot tartalmazzon, és így több adatot legyen képes kezelni, mint amennyi a memóriába beleférne. Ezekkel dinamikusan, futás közben betölthetsz szprájtokat, térképeket, betűkészleteket vagy épp bármilyen tetszőleges adatot a memload funkció hívásával.

Van egy másik, nagyon hasznos tulajdonságuk is: ha meghívod a memsave funkciót a programodból, akkor az átfedő adatai a felhasználó számítógépére kerülnek lementésre. A memload legközelebbi hívásakor a betöltendő adatok már nem a flopidról, hanem a felhasználó számítógépéről fognak érkezni. Ezzel könnyedén egy permanens tároló alakítható ki, például az elért pontszámok tárolására.

Átfedőválasztó

Az oldal tetején látható a memóriaátfedő kiválasztó, minden egyes átfedő méretével. A sötétebb bejegyzések azt jelzik, hogy az adott átfedő nincs megadva. Összesen 256 átfedő áll rendelkezésedre, 00-tól FF-ig.

Átfedő tartalma

A tábla alatt láthatod az átfedő adatait hexdump formájában (csak akkor, ha nem üres átfedő van épp kiválasztva).

A hexdump egy pofonegyszerű formátum, az első oszlop tartalmazza a címet, ami mindig 16-al osztható. Ezt követi az adott címen található 16 bájt hexa formában, majd ugyanaz a 16 bájt karakterként. Ennyi.

Átfedő menü

A menüsorban fent, megadhatsz egy memóriacímet és egy méretet, majd az Elment gombra kattintva le fogja tárolni a memória adatait a kijelölt átfedőbe. A Betölt gomb használatával visszatölthető a memória tartalma a megadott címre, de ekkor a méret azt jelenti, maximum ennyi bájtot szabad betölteni.

Az Export gombra kattintva megjelenik a fájlmentés ablak, ahol lementheted és módosíthatod a bináris tartalmat egy külsős programmal. Az átfedő visszatöltéséhez a fájlt úgy kell elnevezni, hogy memXX.bin, ahol az XX a használni kívánt átfedő száma 00-tól FF-ig, és csak simán rá kell húzni ezt a fájlt a MEG-4 ablakára.

Vizuális Szerkesztő

Kattints a folyamatábra ikonra (vagy F9) a programod struktogrammokkal való szerkesztéséhez.

A kód három alrészből áll, az egyik vizuálisan, struktogrammokkal teszi lehetővé a forráskód szerkesztését (ez), a szöveges szerkesztés a Kód Szerkesztőben lehetséges, míg a programod gépi kódú változatát a debuggoló mutatja.

TODO

Debuggoló

Kattints a katica ikonra (vagy F10) a programod gépi kódú ellenőrzéséhez.

A kód három alrészből áll, az egyik a programod gépi kódú változatát mutatja (ez), a forráskód szöveges szerkesztése a Kód Szerkesztőben lehetséges, míg a Vizuális Szerkesztőben ugyanezt struktrogrammokkal teheted meg.

Itt megtekinthető, hogy a CPU miként látja a programodat. A Space leütésével lépésenként hajthatod végre a programodat, és közben láthatod, hogy változnak a regiszterek és a memória. A menüben a Kód / Adat gombbal (vagy a Tab billentyűvel) váltogathatsz kód- és adatnézet között.

Kódnézet

Balra láthatod a hívásvermet. Ez arra használatos, hogy nyomonkövessük a függvényhívásokat. Tartalmazza azt a forráskód sort is, ahonnan a függvény meghívódott. Ez egy hivatkozás, rákattintva előjön a Kód Szerkesztő, a kérdéses sorra pozícionálva. A lista tetején mindig az a sor látható, ami jelen pillanatban épp végrehajtódik.

Jobbra van az utasítás bájtkódlista Assemblyben, amiket a CPU ténylegesen végrehajt.

Adatnézet

Balra látható a programod globális változóinak listája, az épp aktuális értékeikkel.

Jobbra van a verem, ami több részre oszlik. Minden, ami a BP regiszter felett helyezkedik el, az az éppen futó program paraméterlistája, és minden ami ezalatt, de még az SP regiszter fölött található, azok meg a lokális változók.

Regiszterek

Függetlenül attól, hogy melyik nézet az aktív, a CPU regiszterei mindig látszanak alul. Harmadik fél által biztosított nyelvek esetén csak az FLG, TMR és a PC regiszter elérhető. Bővebb leírást az egyes regiszterekről a mnemonikok címszó alatt találsz.

C

Ha ezt a nyelvet választod, akkor kezd a programodat a #!c sorral.

Példa program

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22

Leírás

A konzol alapértelmezett nyelve a MEG-4 C. Ez, bár maga a nyelv roppant egyszerű, mégis valamivel haladóbb programozóknak való. Ha abszolút kezdő vagy, akkor javaslom inkább a BASIC nyelv használatát.

Szándékosan egy lebutított ANSI C-nek lett megalkotva, hogy megkönnyítse a programozás tanulását. Emiatt eléggé korlátozott, nem tud mindent, amit az ANSI C elvár, azonban ha lecseréled a

#!c

sort erre

1
2
3

akkor egy MEG-4 C forrás minden probléma nélkül le fog fordulni bármelyik szabványos ANSI C fordítóval (gcc, clang, tcc stb.).

Van egy nem szabványos kulcsszava, a debug;, amit akárhová elhelyezhetsz a programodban, és ami meghívja a beépített debuggolót. Ezt követően lépésről lépésre hajthatod végre a programodat, ellenőrizve, hogy épp mit csinál.

A továbbiakban a C nyelv laza bemutatása következik, arra fókuszálva, hogy miben speciális a MEG-4 C.

Előfordító

Mivel csak egyetlen forrásfájl van, és a rendszerfüggvények prototípusai csont nélkül támogatottak, ezért nincs szükség fejlécfájlokra. Emiatt az előfordító csak a nagyon egyszerű (nem makró) define-okat, valamint a feltételes kódblokkokat támogatja csak.

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12

Létrehozhatsz felsorolást az enum kulcsszóval, vesszővel elválasztva, kapcsoszárójelek között. Minden elemnek eggyel nagyobb lesz az értéke, mint az azt megelőzőé. Ez pontosan úgy működik, mintha több define sort írtál volna be. Például a következő két kód ugyanazt csinálja:

1
2
3

1

Továbbá lehetséges direkt értéket is hozzárendelni az egyenlőségjellel, például:

1

Literálok

A MEG-4 C elfogad tízes számrendszerbeli számokat (akár integer egészszámok, vagy lebegőpontosak, tudományos jelöléssel vagy annélkül). Hexadecimális számokat a 0x előtaggal kell kezdeni, a binárisokat 0b-vel, a nyolcas számrendszerbelieket 0-val; a karaktereket aposztrófok közé, a sztringeket pedig macskakörömbe kell tenni:

1
2
3
4
5
6
7
8

Változók

A BASIC-el ellentétben a változókat itt deklarálni kell. Ezt két helyen lehet megtenni: a legfelső szinten, vagy minden funkció elején. Az előbbiekből lesznek a globális változók (amiket minden funkció elér), utóbbiakból pedig a lokális változók, amiket csakis az a funkció lát, amelyiknek a törzsében deklarálva lettek. Mégegy különbség, hogy a globális változók inicializálhatók (induláskor érték adható nekik a = után), míg a lokális változók nem, azoknak külön, kifejezett paranccsal kell értéket adni.

A deklaráció két részből áll: egy típusból és egy névből. A MEG-4 C támogat minden ANSI C típust: char (előjeles bájt), short (előjeles szó), int (előjeles egészszám), float (lebegőpontos szám). Ezek elé odarakható az unsigned, aminek hatására előjel nélküli lesz a típus. ANSI C alatt az int elhagyható a short után, de MEG-4 alatt el kell hagyni. Tehát a short int nem érvényes típus, a short önmagában viszont az. Továbbá a MEG-4 C nemcsak támogatja, de kifejezetten preferálja a szabványos egészszám típusokat (amiket ANSI C alatt az stdint.h rögzít). Ezeknek pár egyszerű szabálya van: ha a típus előjel nélküli, akkor u betűvel kezdődik; aztán az int jelenti, hogy egészszám, amit a tároláshoz használt bitek száma követ, majd végül a _t zárja, ami arra utal, hogy típus. Például az int és az int32_t ugyanaz, akárcsak az unsigned short és az uint16_t. Példák:

1
2
3
4
5

Az ANSI C-vel ellentétben, ami csakis angol betűket fogad el változónevekben, a MEG-4 C bármit megenged, ha az nem számmal kezdődik és nem egy kulcsszó. Például, az int déjà_vu; teljesen érvényes (vedd észre a nem angol karaktereket a névben).

Tömbök és mutatók

Több, azonos típusú elem rendelhető egyetlen változóhoz, ezeket hívjuk tömböknek. A mutató olyan speciális változó, amiben egy olyan memóriacím van, ami azonos típusú elemek listájára mutat. A hasonlóság e kettő között nem véletlen, de vannak apró eltérések.

Tömbökre nincs külön parancs, mint BASIC esetében, egyszerűen csak meg kell adni az elemszámot [ és ] között a név után.

1

A tömb elemeire hivatkozni ugyancsak a [ és ] között megadott indexszel lehet. Az index 0-tól indul, és ellenőrzésre kerül, hogy a deklarációban megadott méreten belüli-e. A MEG-4 C összesen 4 dimenziót támogat.

Mutatót úgy kell deklarálni, hogy a név elé *-ot teszünk. A C nem ismer sztring típust, és mivel a sztringek igazából karakterek egymásután a memóriában, ezért helyette karaktermutatót char* használunk. Ez furcsa lehet elsőre, ezért a MEG-4 C definiál egy str_t típust, de ez igazából pont ugyanaz, mintha char*-ot írtunk volna.

Mivel a mutató mindig egy címet tartalmaz, ezért értékül egy címet kell neki adni (a & a változók címét jelenti), és a mutató egy címet fog visszaadni. Ahhoz, hogy címen lévő értéket kapjuk, fel kell oldani a mutatót. Ez kétféleképp tehető meg: vagy *-ot kell elé írni, vagy pedig utánna [ és ] között egy indexet, pont úgy, mint a tömbök esetében. Például a következő kettő hivatkozás a második printf-ben ugyanaz:

1
2
3
4
5

A mutatók és a tömbök nem keverhetők, mivel az nem lenne egyértelmű. Például

1

Műveletek

Precedenciájuk szerint csökkenő sorrendben:

Aritmetikai

* / %
+ -

Relációs

!= ==
<= >= < >

Logikai

!
&&
||

Bitenkénti

~
&
|
<< >>

Léptető

++ --

1
2

Feltételes

?:

Értékadás

= *= /= %= += -= ~= &= |= <<= >>=

A többi nyelvvel ellentétben a C-ben az értékadás is egy művelet. Ez azt jelenti, hogy bárhol előfordulhatnak egy kifejezésben, például a > 0 && (b = 2). Ezért van az, hogy az értékadás a =, míg a logikai egyenlő ==, hogy lehessen használni mindkettőt ugyanabban a kifejezésben.

Van még a címe operátor, a &, ami a változó címét adja vissza. Ez akkor használatos, ha valahol a MEG-4 API addr_t cím paramétert vár.

Az operátorok a precedenciasorrendjük szerint hajtódnak végre, például a 1+2*3 két operátort tartalmaz, a +-t és *-t, azonban a * precedenciája magasabb, így először a 2*3 számítódik ki, és csak azután az 1+6. Ezért a végeredmény 7 és nem 9.

Vezérlésirányítás

Míg a BASIC alatt a vezérlésátadás elsősorban címkékkel történik, addig a C ún. strukturált nyelv, azaz inkább az utasításokat megfelelő blokkokba helyezve tagolja a programot. Ha egynél több utasítást akarunk egyben kezelni, akkor azokat { és } közé kell tenni (de lehet egy utasítás is a blokkon belül).

Mint minden más, a feltételes vezérlésátadások is ilyen blokkokat használnak:

1
2
3
4
5

Megadható egy else ág, ami akkor fut le, ha a kifejezés értéke hamis, de az else használata nem kötelező.

Többféle lehetséges érték esetén használható a switch utasítás. Itt minden case úgy viselkedik, mint egy cimke, és attól függően lesz kiválasztva, hogy a kifejezés értéke mennyi.

1
2
3
4
5
6

Van egy speciális cimke, a default (jelentése alapértelmezett), amire akkor ugrik a program, ha az értékhez nincs külön case. Ezek a blokkok összefüggőek, azaz ha a vezérlés az egyik case cimkére adódik, akkor az a blokk, illetve minden további, azt követő blokk is végrehajtódik. A fenti példában ha az a értéke 1, akkor mindkét printf le fog futni. Ha ezt nem akarjuk, akkor a break utasítást kell használni, hogy kilépjünk a switch-ből.

A C nyelv háromféle ismétléstípust ismer: elöltesztelős ciklus, hátultesztelős ciklus és számlálóciklus.

Az elöltesztelős ciklus előbb ellenőrzi a kifejezés értékét, és csak akkor futtatja le a ciklusmagot, ha az nem hamis.

1
2
3

A hátultesztelős ciklus mindenképp lefuttatja a ciklusmagot legalább egyszer, csak ezt követően ellenőrzi a kifejezést és akkor ismétel, ha az igaz.

1
2
3

A számlálóciklus C-ben eléggé univerzális. Három kifejezést vár, rendre: inicialiálás, feltétel, léptetés. Mivel szabadon adhatod meg ezeket, ezért lehetséges akár több változót is használni vagy bármilyen kifejezést megadni (nem feltétlenül számlálóst). Példa:

1
2
3

Ez pontosan ugyanaz, mintha ezt írtuk volna:

1
2
3
4
5

A ciklusmag blokkjából is ki lehet lépni a break (megszakít) utasítással, de itt használható még a countinue (folytatás) is, ami ugyancsak megszakítja a ciklusmag blokkjának futtatását, de ahelyett, hogy kilépne, a következő iterációtól folytatja.

1
2
3
4
5

Függvények

A programodat fel kell darabolnod kissebb programokra, amiket aztán többször is lefuttathatsz, ezeket hívjuk függvényeknek. A deklarálásukhoz meg kell adni a visszatérési értékük típusát, a nevüket, a paramétereik listáját ( és ) zárójelek között, majd pedig a függvénytörzsüket egy { és } közötti blokkban. Kettő ezek közül, a setup és a loop különleges jelentéssel bír, bővebben lásd a kód szerkesztő-nél. A C nyelv nem tesz különbséget alrutinok és függvények között; itt minden függvény. Az egyetlen különbség az, hogy azok a függvények, amik nem adnak vissza semmit, a visszatérési értékük típusa void (semmi).

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17

A függvényeket a programodból simán a nevükkel hívhatod, zárójelben a paramétereikkel (a zárójel mindenképp kötelező, akkor is, ha nincs paramétere). Nincs külön parancs, és nincs különbség a hívásban aközött, ha van visszatérési érték, vagy ha nincs.

A függvényből visszatérni a hívóra a return; utasítással kell. Amennyiben a függvénynek van visszatérési értéke, akkor azt a return után kell egy kifejezésben megadni, aminek a típusa pont ugyanolyan kell legyen, mint a függvényé. A return használata (akár van visszatérési érték, akár nincs) kötelező.

1
2
3
4
5
6
7
8
9

Elérhető függvények

C nyelvben nincs speciális kiíró vagy bekérő parancs; egész egyszerűen csak MEG-4 API hívásokat kell meghívni. A getc egy karaktert olvas be, a gets egy sztringet, kiírni sztringeket pedig a printf-el lehet.

A MEG-4 C pontosan úgy használja a MEG-4 API függvényeit, ahogy azok ebben a leírásban szerepelnek, nincs semmiféle trükközés, nincs átnevezés, se utótagok sem konverzió.

BASIC

Ha ezt a nyelvet választod, akkor kezd a programodat a #!bas sorral.

Példa program

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22

Dialektus

A BASIC egy mozaikszó, Beginners' All-purpose Symbolic Instruction Code, ami annyit tesz, Kezdők Általános célú Szimbólikus Utasítás Kódja. Kifejezetten azzal a céllal hozta létre Kemény János 1963-ban, hogy gyerekeket tanítsanak vele programozni. A MEG-4 BASIC azért ennél kicsit modernebb, tudja a teljes ANSI X3.60-1978 (ECMA-55) szabványt és még jónéhány dolgot az ANSI X3.113-1987 (ECMA-116) szabványból is, apró eltérésekkel. Az azonosítók hosszabbak lehetnek két karakternél, és a lebegőpontos valamint integer aritmetikája is 32 bites. A legfontosabb különbségek: nincs interaktív mód, így az utasításokat nem kell sorszámozni (helyette lehet cimkéket használni), illetve a BASIC kulcsszavak kis-nagybetű érzéketlenek, ahogy azt a specifikáció elvárja, ellenben a változó és függvénynevek kis-nagybetű érzékenyek. Az összes MEG-4 API függvényhívás kisbetűs; a többit szabadon választhatod, de azok is kis-nagybetű érzékenyek (például az ALMA, Alma és az alma három különböző változót takar).

Van egy nem szabványos kulcsszava, a DEBUG, amit akárhová elhelyezhetsz a programodban, és ami meghívja a beépített debuggolót. Ezt követően lépésről lépésre hajthatod végre a programodat, ellenőrizve, hogy épp mit csinál.

Következzen a részletes leírás példákkal és minden eltérés kiemelve.

Literálok

A MEG-4 BASIC elfogad tízes számrendszerbeli számokat (akár integer egészszámok, vagy lebegőpontosak, tudományos jelöléssel vagy annélkül). Hexadecimális számokat a $ karakterrel kell kezdeni (nincs a specifikációban, de így csinálta a Commodore BASIC és nagyjából az összes többi 80-as évekbeli dialektus is), a sztringeket pedig macskakörömbe kell tenni:

1
2
3
4
5

Változók

A változókat nem kell deklarálni, helyette az azonosítójuk utolsó betűje adja meg a típusukat. Ez lehet % egészszámoknál, $ sztringeknél, és ez nincs a specifikációban, de a MEG-4 BASIC esetében a ! bájtot, a # pedig duplabájtot jelent (szó). Bármi más lebegőpontos számot tároló változót eredményez.

1
2
3
4
5

A konverzió bájt, integer és a lebegőpontos számok között teljesen automatikus. Azonban ha egy sztringet akarsz szám változóba tenni, vagy szám literált egy sztring változóba, az hibát eredményez (ezekhez használnod kell a STR$ illetve VAL hívásokat).

Amikor értéket adsz egy változónak, a LET parancs elhagyható.

Literálok megadhatók még a programodban a DATA állítások segítségével is, amiket aztán a READ utasítás rendel változókhoz. A READ pontosan annyi adatot olvas be, ahány változó meg lett adva a paramétereként, és többször is hívható. Hogy visszaállítsuk, hogy a legelső DATA utasítástól kezdve olvasson a READ megint, ahhoz a RESTORE parancsot kell kiadni.

1
2
3
4

Van pár speciális változó, amiket a rendszer biztosít. Az RND egy lebegőpontos véletlenszámot ad vissza, 0 és 1 között, az INKEY$ visszaadja a felhasználó által leütött billentyűt vagy üres sztringet, TIME a gép bekapcsolása óta eltelt ezredmásodpercek számát, míg a NOW% a greenwichi középidő szerinti 1970 január 1.-e éjfél óta eltelt másodperceket adja vissza.

Tömbök

Több, azonos típusú elem rendelhető egyetlen változóhoz, ezeket hívjuk tömböknek.

1
2
3

A BASIC specifikáció elvárja a kétdimenziós tömbök kezelését, de a MEG-4 BASIC 4 dimenziót is támogat. A tömb elemei lehetnek bájtok, egészszámok, lebegőpontos számok vagy sztringek. Dinamikusan nem lehet átméretezni őket a REDIM-el, minden tömb statikusan lesz lefoglalva akkorára, amekkora a DIM-nél meg lett adva. Ha a méret nincs kiírva, akkor egy dimenziót és 10 elemet feltételez.

Műveletek

Precedenciájuk szerint csökkenő sorrendben:

Aritmetikai

^
* / MOD
+ -

Relációs

<> =
<= >= < >

Logikai

NOT
AND
OR

Van egy nem szabványos operátor, a @ a változó címét adja vissza. Ez akkor használatos, ha valahol a MEG-4 API addr_t cím paramétert vár.

Az operátorok a precedenciasorrendjük szerint hajtódnak végre, például a 1+2*3 két operátort tartalmaz, a +-t és *-t, azonban a * precedenciája magasabb, így először a 2*3 számítódik ki, és csak azután az 1+6. Ezért a végeredmény 7 és nem 9.

Vezérlésirányítás

Az END utasítás leállítja a vezérlést (kilép a programod).

A MEG-4 BASIC nem használ már sorszámokat, helyette cimékkel támogatja a GOTO parancsot, például:

1
2
3

A feltételes vezérlésátadások szintén cimkéket használnak:

1
2

Az ON .. GOTO mindenképp egy numerikus kifejezést vár, és az annyadik cimkére ugrik, 1-től kezdve (ha a kifejezés nulla vagy negatív, az mindenképpen az ELSE ágnak minősül). Nincs ON .. GOSUB, mert a GOSUB nem fogad el cimkéket a MEG-4 BASIC-ben.

Az IF utasítás elfogad egyaránt numerikus és relációs kifejezést (minden nem nulla eredményt igaznak vesz), sőt mi több, a többsoros IF .. THEN .. ELSE .. END IF blokkok is támogatottak (de a SELECT CASE nem).

1
2
3
4
5

Kivételként egy parancs lehet az egysoros IF után, amennyiben az a GOTO vagy az END:

1
2

Az ismétlő utasítás, a számlálósciklus elöltesztelős (nem futtatja le a blokkot, ha az indulóérték nagyobb (vagy kissebb), mint a határ), és így néz ki:

1
2
3

Ez a FOR .. NEXT lényegében pontosan ugyanaz, mint:

1
2
3
4
5
6
7
8
9

A ciklusváltozónak lebegőpontos típusú változónak kell lennie. A STEP opcionális (ha nincs megadva, akkor 1.0), utánna a léptetés lehet egy lebegőpontos literál vagy egy másik lebegőpontos változó. A kiindulási érték és a határ lehet összetettebb kifejezés is, de azoknak is lebegőpontos számot kell visszaadniuk.

1
2
3

1
2
3
4
5

A MEG-4 BASIC nem ismer többfajta ciklust mint például a C, de egy nem-számlálós elöltesztelős ciklus helyett írhatod ezt:

1
2
3
4
5

A hátultesztelős ciklus helyett pedig ezt:

1
2
3

Alrutinok és függvények

A programodat feldarabolhatod kissebb programokra, amiket aztán többször is lefuttathatsz, ezeket hívjuk alrutinoknak. Ezeket SUB és END SUB közötti blokkban kell elhelyezni. Kettő ezek közül, a setup és a loop különleges jelentéssel bír, bővebben lásd a kód szerkesztő-nél. Ahogy már megjegyeztük, a MEG-4 BASIC-ben a GOSUB nem fogad el cimkéket, mégpedig azért, mert itt csakis ilyen alrutinneveket lehet paraméterül adni neki.

1
2
3
4
5
6
7
8

A vezérlés a GOSUB sornál adódik át, és a GOSUB utánni sorra tér vissza, amikor END SUB (vagy az opcionális RETURN) parancshoz ér. Az alrutinok elérik a globális változókat és saját paramétereik is lehetnek.

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12

A függvények roppant hasonlók, de ott mindenképp kell a RETURN és a RETURN utasításnak kell hogy legyen egy paramétere, méghozzá pont olyan típusú, mint amit a függvény neve jelez. A függvényeket a programodból simán a nevükkel hívhatod, zárójelben a paramétereikkel (a zárójel mindenképp kötelező, akkor is, ha nincs paramétere). Például:

1
2
3
4
5

Print utasítás

PRINT kifejezés [;|,] [kifejezés [;|,] [kifejezés [;|,]]] ...

Kiír egy vagy több kifejezést a képernyőre. Ha a kifejezések ; kettősponttal vannak elválasztva, akkor szorosan egymásután. Ha , vesszővel, akkor oszlopokra tagoltan. A számok elé mindenképp kitesz egy szóközt, és ha a lista egy kifejezéssel zárul (azaz nem ; és nem , az utasítás vége), akkor egy újsor karaktert is kiír a végére.

Input utasítás

INPUT "kérdés" [;|,] változó

Kiírja a kérdést, majd bekér egy értéket a felhasználótól, és letárolja azt a megadott változóban. Ha a kérdés és a változó , vesszővel van elválasztva, akkor a kérdés után egy ? kérdőjelet is kitesz.

Peek és Poke

Ezekkel a parancsokkal direktben elérhető a MEG-4 memóriája, így az MMIO terület is.

változó = PEEK(cím)

Beolvassa a megadott címen lévő bájtot, lebegőpontos számmá alakítja, és elhelyezi a megadott változóban.

Például, hogy lekérdezzük, a billentyűzetsor üres-e:

1

POKE cím, kifejezés

Kiszámítja a kifjezés értékét, bájttá alakítja, majd azt a bájtértéket kiírja a megadott memóriacímre.

Például, hogy átállítsuk a palettát az 1-es színkód esetén:

1
2
3
4
5
6
7
8

Elérhető függvények

Néhány MEG-4 API hívás rendszerváltozóként érhető el, RND (rnd), TIME (time), NOW% (now), és INKEY$ (getc).

Néhány másik parancsként, INPUT (gets + val), PRINT (printf), PEEK (inb), POKE (outb).

Hogy megfeleljen az ECMA-55 szabványnak, két további függvény át lett nevezve: SQR (sqrt) és ATN% (atan). Ezeken kívül minden más pontosan úgy használható, ahogy ebben a dokumentációban szerepelnek, kivéve, hogy a visszatérési értékük típusának megfelelő utótagot kaptak (például az str sztringet ad vissza, ezért STR$ lett belőle).

Fontos, hogy az ECMA-55 a trigonometrikus függvényeknél radiánt vár alapból (és egy OPTION paranccsal lehet fokokra váltani), de a MEG-4 API mindig fokokat használ, 0-tól 359-ig, ahol a 0 a felfele irány és 90 a jobbra. Ezért van az, hogy az ATN% egy egészszám típus utótagot kap például, mivel fokokat ad vissza egészszámban.

Assembly

Ha ezt a nyelvet választod, akkor kezd a programodat az #!asm sorral.

Példa program

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32

Leírás

Ez igazából nem egy programozási nyelv. Amikor valamelyik beépített nyelvet lefordítod, akkor a fordító olyan bájtkódot generál, amit aztán a CPU végrehajt. Az Assembly ezeknek a bájtkódoknak az egy-az-egybeni, ember számára is olvasható, szöveges mnemonik átirata. Két szekciója van, adat és kód, mindkettő cimkék és utasítások tetszőleges sorozatából áll. Az utasítás egy mnemonik opcionális paraméterrel.

Játszhatsz és kísérletezhetsz ezzel, ha bátornak érzed magad.

Literálok

Pontosan ugyanazok, mint a MEG-4 C literáljai.

Változók

Assemblyben nincs olyan, hogy változó. Helyette a .data kulcsszó indítja az adat szekciót, amibe csak adatokat pakolsz a db (bájt), dw (word, szó), di (integer, egészszám), df (float, lebegőpontos szám) utasítások paramétereként. Ebbe az adatfolyamba az utasítások elé rakhatsz címkéket, amik az adott adat címét fogják jelenteni. A betöltéshez a kód szekcióban, előbb be kell tölteni az akkumulátor regiszterbe egy ilyen címkét a ci utasítással, majd pedig kiadni a ldb (load, bájt betöltése), ldw (szó betöltése), ldi (egészszám betöltése) vagy ldf (lebegőpontos szám betöltése) utasítás valamelyikét. Ha az ldb vagy ldw betöltő utasításoknak num-nulla paramétert adunk, akkor előjelesen 32 bitre kiegészítik az értéket.

Vezérlésirányítás

Minden, ami a .code kulcsszó után kerül, kód lesz. Nincs vezérlésirányítás, minden utasítás sorjában, egymás után kerül végrehajtásra; kézzel kell átállítanod a PC (program counter, programszámláló) regisztert, hogy befolyásold ezt. Ehhez a jmp (jump, ugrás), jz (jump if zero, ugrás ha nulla), jnz (jump if not zero, ugrás ha nem nulla) vagy az sw (switch, esetválasztás) utasításokat használhatod.

Függvények

Nincs olyan, hogy függvénydeklaráció. Csak megadsz egy címkét, hogy megjelöld a kód adott pontját. Hívásnál lerakod a paramétereket a verembe fordított sorrendben a pushi és pushf utasításokkal, majd a call mnemoniknak paraméterül ezt a címkét adod. A függvényen belül a paraméterek címét az adr (address, cím) utasítással lehet lekérni, aminek a paramétere a függvényparaméter sorszáma szorozva néggyel. Például adr 0 az első függvényparaméter címét rakja az akkumulátor regiszterbe, az adr 4 a másodikét. Visszatérni egy függvényből a ret utasítással lehet. A visszatérési érték az akkumulátor regiszterben adódik át, amit beállíthatsz direktben a ci (constant integer, egészszám konstans) és cf (constant float, lebegőpontos konstans) utasításokkal, illetve indirektben a popi, popf, ldb, ldw, ldi és ldf utasításokkal. Hívás után mindig a hívó fél felelőssége a paraméterek eltávolítása a veremből az sp+paraméterek száma szorozva néggyel utasítással.

Elérhető függvények

Minden MEG-4 API függvény a rendelkezésedre áll; pontosan azokkal a nevekkel, ahogy ebben a leírásban szerepelnek.

Lerakod a paramétereket a verembe fordított sorrendben, majd az scall (system call, rendszerhívás) mnemoniknak az egyik MEG-4 API funkció nevét adod paraméterül. Hívás után mindig a hívó fél felelőssége a paraméterek eltávolítása a veremből.

Mnemonikok

Mielőtt belemennénk a részletekbe, muszáj pár szót ejteni a MEG-4 CPU specifikációjáról.

A MEG-4 CPU egy 32 bites, kicsi elöl (little endian) CPU. Minden érték a memóriában úgy van tárolva, hogy az alacsonyabb helyiérték van az alacsonyabb címen. Képes műveleteket végezni 8 bites, 16 bites és 32 bites egészszámokkal (integer, előjeles és előjel nélküli is), valamint 32 bites lebegőpontos számokkal.

A memóriamodellje sík, ami azt jelenti, hogy minden adat elérhető egy egyszerű offszettel. Nincs lapozás se virtuális címfordítás, se szegmentálás, kivéve, hogy az adat- és kódszegmens hivatkozás implicit (azaz nem kell előtagot kiírni, a szegmensre hivatkozás automatikus).

Biztonsági okokból a kódszegmens és az adatszegmens el van különítve, akárcsak a hívásverem és az adatverem. Veremtúlcsordulásos támadás és egyéb buffertúlcsordulásos kód injektálás egyszerűen nem lehetséges ezen a CPU-n, ami különösen biztonságossá és hülyebiztossá teszi (továbbá a kódszeparálás nélkül lehetetlen lenne harmadik fél bájtkódját integrálni, lásd Lua). E tekintetben inkább Harvard architektúrájú, viszont minden másban inkább Neumann architektúrájú.

A CPU a következő regiszterekkel rendelkezik:

• AC: akkumulátor regiszter, egészszám értékkel
• AF: akkumulátor regiszter, lebegőpontos értékkel
• FLG: a processzor jelzőbitjei (setup lefutott, B/K-ra illetve időzítőre várakozik, futtatás megszakítva)
• TMR: az időzítő regiszter aktuális értéke
• DP: adatmutató (data pointer), a felhasznált globális változó memória tetejére mutat
• BP: bázismutató (base pointer), ez jelzi, hol van a függvényveremkeret teteje
• SP: veremmutató (stack pointer), ez mutatja a verem alját
• CP: hívásveremmutató (callstack pointer), a hívásverem tetejére mutat
• PC: programszámláló (program counter), ez az éppen aktuálisan végrehajtott utasításra mutat

Az adatszegmens bájt alapú, azaz a DP, BP és az SP regiszterek 8 bites egységekre mutatnak. Az adatszegmensre a db (8 bit), dw (16 bit), di (32 bit) és df (32 bit float, lebegőpontos) menmonikokkal lehet adatokat elhelyezni. Ezeknek egy vagy akár több vesszővel elválaszott paraméterük is lehet, továbbá a db esetén sztring literál és karakter literál is használható.

A kódszegmens felbontása 32 bit, azaz ez a legkissebb címezhető egység. Emiatt a PC ilyen 32 bites egységekre mutat és nem bájtokra. A kódszegmensre a következő mnemonikokkal lehet utasításokat elhelyezni:

Az sw mnemonik változó számú (de legalább három) paraméterrel rendelkezik. Az első paramétere egy szám, a második egy kódcimke, és a többi is mind kódcimke. Az akkumulátorból kivonja a megadott számot, majd ellenőrzi, hogy az eredmény pozitív-e és kissebb, mint a megadott cimkék száma. Ha nem, akkor a második paraméterként megadott, első cimkére ugrik. Ha igen, akkor pedig a harmadik paramétertől (második cimkétől) kezdve az akkumulátoradik cimkét veszi, és oda ugrik.

Szóval dióhéjban

sw (érték), (cimke ahová egyébként ugrik),
  (cimke ahová ugrik ha az akkumulátor egyenlő értékkel),
  (cimke ahová ugrik ha az akkumulátor egyenlő érték + 1-el),
  (cimke ahová ugrik ha az akkumulátor egyenlő érték + 2-vel),
  (cimke ahová ugrik ha az akkumulátor egyenlő érték + 3-al),
  ...
  (cimke ahová ugrik ha az akkumulátor egyenlő érték + N-el)

Összesen 256 érték címkéje lehet minden sw mnemoniknak.

Lua

Ha ezt a nyelvet választod, akkor kezd a programodat a #!lua sorral.

Példa program

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22

További információk

A többi nyelvvel ellentétben ez nem szerves része a MEG-4-nek, hanem egy külsős szoftver. Emiatt nincs (és nem is lehet) tökéletesen integrálva (például nincs debuggolója és a hibaüzenetek sincsenek lefordítva). Maga a futtató a többi nyelvhez képest iszonyat lassú, de működik, használható.

A beágyazott verzió Lua 5.4.6, több módosítással. A biztonság érdekében a nyelvből kikerült a konkurencia, valamint a dinamikus modulkezelés, fájlelérés, csővezetékek, parancsfuttatás. A coroutine, io és os függvénycsomagok és a függvényeik nincsenek (de a nyelv eszköztára és a baselib összes többi része továbbra is elérhető). Bekerült ezek helyett a MEG-4 API, ami pár apró, lényegtelen eltéréssel a jobb integráció kedvéért ugyanúgy használható, mint a többi nyelvnél.

Amennyiben érdekel ez a nyelv, magyarul itt találsz róla bővebb információt, illetve a hivatalos Programming in Lua útmutató (angolul).

API Eltérések

• memsave egyformán elfogad MEG-4 memória címet (integer) vagy Lua táblát integer számokkal (ami egy bájttömb akar lenni).
• memload híváskor mindenképp egy érvényes MEG-4 memória címet vár, de aztán Lua táblát ad vissza. Ha nem speciális MMIO területre akarsz betölteni, akkor MEM_USER-t (0x30000-et) adj meg, és csak használd az adatokat a visszaadott Lua táblában.
• memcpy paramétere lehet két MEG-4 memória cím, ahogy megszokott, de az egyik lehet Lua tábla is (de csak az egyik, mindkettő nem). Ezzel a funkcióval lehet adatokat másolni a MEG-4 memória és a Lua között (de az inb és az outb is működik).
• remap csak Lua táblát fogad el (amiben 256 integer számnak kell lennie).
• maze utolsó két paramétere (numnpc és npc) helyett lehet használni egy darab Lua táblát (amiben minden elem egy újabb Lua tábla).
• printf, sprintf és trace esetén nem a MEG-4 szabályait követi a formázó sztring, hanem a Lua-ét (habár e kettő majdnem teljesen ugyanaz).

Memóriatérkép

Általános

Minden érték kicsi elöl (little endian), azaz a kissebb helyiértékű bájt van az alacsonyabb címen.

A performancia számláló azt mutatja, a legutóbbi képkocka generálásakor mennyi idő maradt kihasználatlanul. Ha ez nulla vagy negatív, akkor az azt jelzi, mennyivel lépte túl a loop() függvényed a rendelkezésre álló időkeretet.

Mutató

A mutató egérgombjai a következők:

A mutató szprájt felső bitjei adják meg a kurzor eltolását: bit 13-15 Y eltolás, bit 10-12 X eltolás, bit 0-9 szprájt. Van néhány beépített, előre definiált kurzor:

Billentyűzet

A billentyűsorból kivett gombok UTF-8-ban vannak ábrázolva. Néhány érvénytelen UTF-8 sorozat speciális (nem-megjeleníthető) gombnak felel meg, például:

A szkenkódok a következők:

Játékpad

A játékpad gombok a következők:

A △△▽▽◁▷◁▷ⒷⒶ sorozat a KEY_CHEAT "gombot" jelzi lenyomottnak.

Grafikus Feldolgozó Egység

Digitális Szignálfeldolgozó Processzor

Az összes DSP státusz regiszter csak olvasható, és a csatornák regiszterei a következők:

Az első 4 csatorna a zenéé, a többi a hangeffekteké.

A hullámminták esetén a 0-ás index nincs tárolva, mivel azt jelenti, "használd a korábbi mintát", ezért ez nem használható a választóban. Az összes többi hullámminta formátuma:

A hangeffektek és a zenei sávok formátuma ugyanaz, csak annyi a különbség, hogy a zenéknél 4 hangjegy van soronként, minden csatornához egy-egy és 1024 sor van összesen; míg a hangeffekteknél csak egy hangjegy van és 64 sor.

A hangjegy sorszáma a következő: a 0 azt jelenti, nincs beállítva. A többi pedig 8 oktávonként 12 érték, azaz az 1-es a C-0, 12-es a B-0 (a legmélyebb oktávon), 13-as a C-1 (egy oktávval magasabb), a 14-es pedig a C#1 (cisz, fél hanggal magasabb). A D hang a 4. oktávon tehát 1 + 4*12 + 2 = 51. A B-7 a 96-os, a legmagasabb hang a legmagasabb oktávon. De vannak define-ok hozzájuk, például a C-1 a NOTE_C_1 és a C#1 az NOTE_Cs1, ha nem akarsz számolni, akkor használhatod ezeket is a programodban.

Az egyszerűség kedvéért a MEG-4 ugyanazokat az effektkódokat használja, mint az Amiga MOD fájlok (így ugyanazt látod a beépített zeneszerkesztőben mint egy külsős trackerben), de nem támogatja az összeset. Mint korábban említettük, ezek a kódok három hexa számból állnak, az első a típus t, az utolsó kettő pedig a paraméter, xy (vagy xx). Az E1-től ED-ig mind a típus bájtban van tárolva, annak ellenére, hogy úgy látszik, egy tetrádja a paraméterbe lóg, pedig nem is.

Felhasználói memória

A 00000-tól 2FFFF-ig terjedő memóriacímek az MMIO-é, minden más fölötte (a 30000 címtől avagy MEM_USER-tól kezdve) szabadon hasznosítható felhasználói memória.

Ezt követi a globális változók blokkja, amiket a programodban deklaráltál, azt pedig a konstansok, mint például a sztring literálok. A BASIC nyelv esetén ezután jönnek a tényleges DATA rekordok.

Az inicializált adatok feletti memóriacímeket dinamikusan allokálhatod és felszabadíthatod a programodból a malloc és free hívásokkal.

Végezetül pedig a verem, a memória legtetején (a C0000-ás címtől avagy MEM_LIMIT-től kezdődően), ami lefele növekszik. A programod lokális változói (amiket függvényeken belül deklaráltál) ide kerülnek. A verem mérete folyton változik, attól függően, hogy épp melyik függvény hív melyik másik függvényt a programodban.

Amennyiben a dinamikusan allokált memória teteje és a verem alja összeérne, akkor a MEG-4 egy "Nincs elég memória" hibaüzenetet dob.

Formázó sztring

Néhány függvény, a printf, sprintf és a trace formázó sztringet használ, amiben speciális karakterek lehetnek, amik a paraméterekre hivatkoznak és előírják, hogyan kell azokat megjeleníteni. Ezek a következők:

Megadható kitöltés a % és a kód közötti méret megadásával. Ha ez 0-val kezdődik, akkor nullával tölt ki, egyébként szóközzel. Például a %4d jobbra fogja igazítani az értéket szóközökkel, míg a %04x nullákkal teszi ezt. Az f elfogad pontot és egy számot utána, ami a tizedesjegyek számát adja meg (egészen 8-ig), például %.6f.

3D-s Tér

MEG-4 alatt a 3 dimenziós tér a jobbkéz szabály szerint van értelmezve: +X van jobbra, +Y felfelé, és a +Z pedig a néző felé.

  +Y
   |
   |__ +X
  /
+Z

Minden pont a -32767 és +32767 közé esik. Hogy ez a 3D-s világ hogyan képeződik le a 2D-s képernyődre, az azon múlik, hogy hogyan állítottad be a kamerát (lásd Grafikus Feldolgozó Egység 0049E-as cím). Természetesen meg kell mondanod az X, Y és Z koordináták megadásával, hol van a kamera a világban. Aztán meg kell azt is adni, merre néz, a dőlésszöggel és a fordulási szöggel. Végezetül meg kell adni a lencse típusát a látószöggel (field of view, FOV). Ez utóbbi általában 30 (nagyon szűk) és 180 fok (mint a halak vagy madarak) közé esik. A MEG-4 127 fokig kezeli ezt, de van egy trükk. A pozitív FOV értékek perspektivikusan lesznek leképezve (minnél távolabbi egy tárgy, annál kissebb), de negatív értéket is elfogad, ami viszont ortografikus leképezést jelent (nem számít a távolság, a tárgy mindig ugyanakkora). A perspektívát az FPS játékok használják, míg az ortografikus leképezést általában a stratégiai játékok részesítik előnyben.

Több háromszög együtt (teljes 3D-s modell) hatékonyan jeleníthető meg a mesh funkcióval. Mivel a modellek valószínűleg lokális koordinátákban vannak megadva, ezért ez minden modellt egymásra rajzol az origó körül. Ha több modellt is szeretnél megjeleníteni a világban, ezért azokat először transzformálni kell (el kell helyezni) a világ koordinátáira a trns hívásával, és a transzformált vertex halmazt kell a mesh-nek megadni (a forgatás és az áthelyezés nem változtatja meg a háromszögeket, csak a koordinátáikat).

Konzol

putc

1

printf

1

getc

1

gets

1

trace

1

delay

1

exit

1

Audió

sfx

1

music

1

GPIO

gpio_rev

1

gpio_get

1

gpio_set

1

Grafika

cls

1

cget

1

pget

1

pset

1

width

1

text

1

line

1

qbez

1
2

cbez

1
2

tri

1

ftri

1

tri2d

1
2
3

tri3d

1
2
3

tritx

1
2
3

mesh

1

rect

1

frect

1

circ

1

fcirc

1

ellip

1

fellip

1

move

1

left

1

right

1

up

1

down

1

color

1

forw

1

back

1

spr

1

dlg

1
2
3
4

stext

1

remap

1

mget

1

mset

1

map

1

maze

1
2

Bemenet

getpad

1

prspad

1

relpad

1

getbtn

1

getclk

1

getkey

1

popkey

1

pendkey

1

lenkey

1

speckey

1

Matematika

rand

1

rnd

1

float

1

int

1

floor

1

ceil

1

sgn

1